Tudod, kinek hittél?

Úgy tűnik, hogy kudarcot vallottam. Leveleket váltottam egy pappal, elétárva az előző írás témáját. De azt válaszolta, hogy ő ezt úgy tanulta, megadta dogmatika tanára email-címét, egy következő levélben pedig azt írta, hogy tudja, kinek hitt. Én pedig gyászolok, mert nehéz elhinnem, hogy még csak arra sem volt hajlandó, hogy utánajárjon a hitét érintő súlyos kérdésnek: nem kérte el a forrásaimat, nem ellenőrizte fordításokat, nem kérdezett. És irtózattal gondolok arra, hogy annakidején Rahnert nekem is katolikus teológusként tanították, így annak sem voltam tudatában, hogy tanításának követése milyen következményekkel járhat. Olyan voltam, mint a ló, amely „megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől” (Jób 39, 22), talán mert ugyanolyan oktalan is voltam, fék és kantár kellett (Zsolt 31,9) volna nekem, de nem volt. Így bátorságom vakmerőségnek bizonyult: nem tudtam ugyan, de mivel azt állítottam, hogy tudok, bűnöm megmaradt, és a hitet elvesztettem. Beleálltam a hóba…

De ha már ő nem is hajlandó megfontolni, talán van még olyan, aki megteszi. Hátha ezen múlik, és valaki még elhagyja gondolatait (Iz 55,8), hogy Krisztus gondolatainak birtokába kerüljön (1 Kor 2,16). Ezért egy villanásnyi a sok téma közül, amelyben Balthasar eltér az Egyház tanításától, az egyházatyák és teológusok egyöntetű véleményétől és értelmezésétől (a teológusok alatt értendők „a régi iskola és ama legkiemelkedőbb tanítók (…), akiket csodálatos bölcsességük és életszentségük miatt az egyetemes Egyház tisztel – ld. Tuas Libenter Denz. 2875-2880). De mivel teológiai képzésük miatt a papoknak Balthasar mellett Rahner is becsípődött, tőle is néhány szemelvény majdnem találomra, egy-két művet felütve: vajon az alábbi állítások között nincs egymást kizáró ellentét? Lehetnek egyszerre igazak?

Elítélt tanítások a Denzinger (Az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai) vonatkozó tételszámával, és a logikával bíbelődni nem kívánóknak zárójelben az elítélttel ellentétes, tehát helyes állítással:

3433: Akárki számára nyilvánvaló, ha nem tévesztik meg az előre elgondolt vélekedések, hogy vagy Jézus tévedett, amikor közeli messiási eljövetelét kilátásba helyezte, vagy a szinoptikus evangéliumokban tartalmazott tanításának nagyobb része nem hiteles (A helyes állítás: Jézus nem tévedett, amikor közeli messiási eljövetelét kilátásba helyezte, és a szinoptikus evangéliumok tanítása hiteles)

Rahner: „Ha továbbvisszük a kérdést, amit Jézus végül nyitva hagyott: nevezetesen a Jahve eljövendő napja “közelségének” végső értelméről, mivel egyrészt az ő igehirdetésének ez a “közelsége”, másrészt a nap homályosságának ismerete, ahogyan azok Jézus tudatában léteztek, nem szintetizálható egy magasabb egységbe, megengedhető, hogy Jézus közelgő várakozásának “tévedéséről” beszéljünk.”  (The content of faith The Best of Karl Rahner’s Theological Writings, 292.o.)

3434: A kritikus nem állíthatja, hogy Krisztus tudását semmi sem korlátozta, hacsak nem tételez fel olyasmit, ami történetileg aligha gondolható el, és az erkölcsi érzékünkkel is ellenkezik, ti. hogy az ember Krisztus, jóllehet isteni tudása volt, annyi dolog ismeretét mégsem akarta közölni a tanítványaival és az utókorral” (A helyes állítás: állítható, hogy Krisztus tudását semmi sem korlátozta)

3643: Néhány újabbkori vélemény szerint Krisztus lelkének tudása korlátozott, és ezt nem kevésbé kell elfogadni a katolikus iskolákban, mint a régiek véleményét egyetemes tudásáról (A helyes állítás: Krisztus lelkének tudása nem korlátozott)

Rahner: “Egy ilyen “tévedésben” csupán osztozott a mi sorsunkban, mert ilyen módon tévedni jobb annál a történelemben élő ember számára (és ezért Jézus számára is), mintha már mindent tudna, és ezáltal lemondana a gyötrelemmel teli, próbára tevő és döntést hozó helyzet sötétségéről, amelyet a remény jegyében fogadna.” (The content of faith, 292)

3435: Krisztus nem volt mindig messiási méltóságának tudatában (A helyes állítás: Krisztus mindig tudatában volt messiási méltóságának)

3645: Nem bizonyos, hogy Krisztus lelkében, amikor Ő az emberek között tartózkodott, volt-e olyan tudás, mint amilyen a boldogoknak, vagyis a színről-színre látóknak van (A helyes állítás: Krisztus lelkében emberként volt olyan tudás, mint a színről-színre látóknak)

3646: Nem lehet biztosnak mondani azt a véleményt, amely azt állítja, hogy Krisztus lelke előtt semmi sem volt ismeretlen, hanem kezdettől az Igében ismert mindent, a múlt, a jelen és a jövő eseményeket, vagyis mindazt, amit Isten tud a látás tudásával. (A helyes állítás: biztosnak mondható, hogy Krisztus lelke előtt semmi sem volt ismeretlen kezdettől fogva, ismerte a múlt, a jelen és jövő eseményeket, vagyis mindazt, amit Isten tud a látás tudásával)

3812: XII. Piusz helyes tanítása: „Azonban az a szeretetteljes ismeret, mellyel az isteni Megváltó megtestesülése pillanatától fogva kísér minket, minden kutató emberi elme képességét felülmúlja; mert alighogy méhébe fogadja az Istenanya, máris Isten boldogító látomásának örvendett, és ezáltal a titokzatos Test minden tagját szakadatlanul, folyamatosan szemmel tartja, és üdvözítő szeretetével átkarolja”

Rahner: “Egy valódi emberi tudat előtt ismeretlen jövőnek kell állnia.”  (The content of faith, 292)

Balthasar: „Jézus istenségének tudata „csak a küldetése során jutott el hozzá, amelyet a Lélek közvetített neki. Ez kizárja Isten boldogító látását, legalábbis időszakokra” (Theo-Drama V., 501)

„Jézus nem látja az Atyát egy visio beatifica-ban, hanem a Szentlélek révén kapja meg az Atya megbízatását, vagyis küldetésének tudata csak közvetett.” (The Glory of the Lord VII., 398)

„Emberként el kell érnie, előre kell haladnia istenségének tudatosítására. Így az emberi természetéből kiindulva utat nyithat az emberiség számára az istenségéhez, az egész háromságos istenséghez. Ez feltételezi (már a megtestesüléstől kezdve) az Atya látásának bizonyos elfedését: el kell hagynia azt, tartózkodnia kell attól, hogy használja azt.” (Theo-Drama V.)

„A szenvedő Jézus, szenvedésének bizonyos pillanataiban… (megkapja) a világos tudatát annak, hogy a mi érdekünkben szenved – egy olyan tudatosságot, amely ugyanolyan szükségszerűséggel visszavonásra kerül.” (Theo-Drama V., 502)

Kétségkívül különböző szintű tanítóhivatali megnyilatkozásokat szedtem egy csokorba, de „a katolikusoknak, ha bölcsek”, nem szabad ragaszkodásukat csak  „arra korlátozniuk, amely az egyetemes Zsinatok vagy a római püspök és ennek a Széknek a megfogalmazott határozataiban végérvényesítve van, hanem arra is ki kell terjesztenünk, amit az egész világon kiterjesztett Egyház rendes Tanítóhivatala mint isteni kinyilatkoztatást közöl, és ezért a katolikus teológusok általános és szabad egyetértése mint a hithez tartozót sorol be.” (IX. Piusz)

Hátha ez is segít.