Szinodalitás és Szentlélek?

Néhány hete Magyarországon járt Nathalie Becquart XMCJ, a Püspöki Szinódus altitkára (pótsegéd-helyettese?), a legmagasabb vatikáni tisztséget betöltő nő. Interaktív foglalkozást és előadást tartott a közelgő szinodális szinódusról szerzeteseknek, majd a magyar görögkatolikus szinodális képviselőknek.  Úgy gondoltam, hogy ha valaki tud a szinódusról bármit is mondani Hollerich kardinálon és a Franciscuson kívül, akkor esetleg ő lehet... Bővebben →

Az Ecclesia docens felfüggesztése

Nemrég olvastam John Hunwicke atyától egy 2017-es írást, amelyben az Amoris laetitia kapcsán felelevenítette John Henry Newman bíboros gondolatát az Ecclesia docens funkciójában való szünetről (felfüggesztésről) az ariánus válság alatt. Hunwicke egy anglikánból megtért katolikus pap, akinek igazi brit volta nagy klasszikus műveltséggel és igaz hittel párosul, és ebből esetenként roppant érdekes meglátások születnek, ahogy... Bővebben →

Bor és víz. Bagatell apróságok?

Egy olvasó írt egy olyan papról, aki nem megfelelő bort használ a miséhez, és azt sem előírás szerinti arányban használja (kevés borhoz sok vizet önt), ezért kétséges, hogy egyáltalán érvényes-e az általa bemutatott mise. Ennek kapcsán megnéztem, hogy milyen előírások is vonatkoznak a miseborra. A rendelkezés, amely ezzel részletesebben foglalkozik, a Redemptionis Sacramentum (továbbiakban RS.)... Bővebben →

Bagatell apróságok. Alba és stóla

Március 12-én Franciscus együtt ünnepelt a jezsuitákkal az Il Gesù templomban. Megemlékeztek arról, hogy 400 éve avatták szentté Loyolai Szent Ignácot és Xavéri Szent Ferencet, Avilai Szent Terézzel és Néri Szent Fülöppel együtt. És arról is, hogy immár kilenc éve választották meg Franciscust. (Bizony, immár kilenc hosszú éve, és még nincs vége…) Az ünnepi misén... Bővebben →

Uwe Michael Lang: Eucharisztikus áhítat az érett középkorban

A tanbeli tisztázás és a népi áhítat kölcsönhatása a középkorban Krisztus valóságos jelenléte iránti fokozott érzékenységhez vezetett a mise liturgiájában.[1] A kilencedik századtól kezdve a laikusok körében egyre gyakoribbá vált a térdelés az eucharisztikus ima alatt. Franciaországból kiindulva, valószínűleg a megtestesülés és a szentségi valóság albigens tagadására adott reakcióként [2] a papok, miután Krisztus szavait... Bővebben →

Szent Józsefről a Szűzanya révén

Sokszor tapasztalhatunk prédikációkban a Szűzanya „emberközelivé” tételére szolgáló próbálkozásokat. Hallhatjuk, hogy ő is egy ugyanolyan anya volt, mint minden anya, egy hozzánk hasonló ember, egy szerény és alázatos asszony, és ez nyilván igaz is. De mégis elgondolkodtató és árulkodó jel, ha egy papnak Szűzanyával kapcsolatos mondanivalója elsődlegesen az emberközeliségének hangsúlyozása, mert emögött nem arról az... Bővebben →

Az Egyház aggályos volt, de már elmúlt…

Vannak olyan pillanatok, amikor le kell zárnunk valamit, amikor számadást végzünk, mert be kell látnunk: talán megtettük, amit megtehettünk, de a vetés megszaporítása, a gyümölcs megsokasítása az Úr ügye, ahogy maga a harc is az Ő harca. Ez ilyen pillanat.

Csodák, programszentek és a szenttéavatások tévedhetetlensége

A La Croix International napilap március 13-i számában vezércikk, hogy Franciscus regnálásának kilenc éve alatt több szenttéavatást végzett, szám szerint 899-et, mint nyolc elődje együttvéve, és májusban további 10 szenttéavatás várható. E nagyszámú szenttéavatás a rekordszámú, 1475 boldoggá avatással együtt a lap szerint annak bizonyítéka, hogy Franciscus hisz a csodákban. Naccerű!

Peter Kwasniewski: A mise áldozati jellege a régi rítusban

Gyakran elhangzik, hogy a hagyományos római miserítusban az új rítusnál könnyebb meglátni azt, hogy a szentmise egy szentáldozat – Krisztus véres keresztáldozatának vér nélküli bemutatása. Mivel ez a katolikus hit megélése és továbbadása szempontjából központi jelentőségű kérdés, meg kellene kérdeznünk, hogyan és miért van ez így. Meg tudjuk-e határozni a hagyományos latin mise azon jellemzőit, amelyek olyan világosan közvetítik áldozati jellegét?

Reginald Garrigou-Lagrange OP: Az önmegtagadás Szent Pál apostol szerint

Az evangélium tanítását az önmegtagadás szükségességéről Szent Pál hosszasan fejti ki leveleiben. Gyakran idézzük az ő szavait: "sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek." (I Kor 9,27). Hasonlóképpen mondja a galatáknak: "Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt." (Gal 5,24). Szent Pál nem... Bővebben →

Bíborosi felhívás a hívekhez és egy hívő felhívása a Bíboroshoz

Erdő Péter bíboros úr körlevelet tett közzé, amelyben a nemzetünkért való imára és böjtre hív fel minden magyar katolikust. A felhívása sokunknál nyitott fülre és szívre talált, mert látjuk, hogy valóban ez a jelen helyzetből kivezető út. A megoldás nem várható a politikától, a fegyverektől, a hatalmat gyakorlók belátásától, mert a probléma igazi oka az... Bővebben →

A Humanae Vitae elleni lázadás

Hogyan jutottunk a mai egyházi helyzetig és mi várható? Két fontos kérdés, amelynek megválaszolásában segít ez a visszatekintés is a Humanae Vitae enciklika kapcsán kibontakozó lázadás vezéralakjára, a sokak által ünnepelt Suenens bíborosra. Ha lesz megoldás, akkor vele párhuzamosan megtörténik majd a döglött ló döglöttnek nyilvánítása és a döglött ló noszogatásának abbahagyása. Ennek belátásában is segíthet ez az írás P. Serafino M. Lanzetta tollából, még 2018-ból, amikor a döglött ló másik szinodális noszogatása volt roppant aktuális.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑