Zsinati puccs és kommunista szimpatizánsok

A mikrofon, avagy a történelmi röhögés-ben volt már szó a II. vatikáni zsinat kezdetén lejátszódó jelenetről, amelyben a zsinati atyák progresszív szárnyának képviselője a mikrofon megragadásával szerezte meg az áttörést a forradalmároknak. Az alábbi írás Dr. Maike Hickson nagyobb írásának részlete, amelyben több egyéb érdekességen kívül beszél arról, hogy ez az incidens nem egy pillanat... Bővebben →

A béke mint következmény

Megindult a háború, a napi hírek az első harci cselekményekről, a tőzsde mélyrepüléséről, a menekülőkről szólnak, a politikai szereplők nyilatkozatairól, fenyegetésekről, fogadkozásokról. De ezek a hírek, a feltételezett felelősök megnevezése, a várható eseményekről való találgatás az emberi szereplők megnyilatkozásainak ismerete nem ad igazi magyarázatot az okokra, mert azok nem azon a szinten vannak, amelyen a... Bővebben →

Timothy Flanders : A böjtölés erény, amely szükséges a szentséghez

Az atyáinktól származó sok dolog között, amelyek szükségesek a hagyomány helyreállításához, kevés olyan dolog van, amelyet jobban elhanyagolnak, de amely ugyanakkor szükségesebb is lenne, mint a testi böjt. Még a hívő katolikusok is, akik buzgón törekszenek a szentmise és a valóságos jelenlétnek kijáró tisztelet helyreállítására, a legalapvetőbb böjtöt, amelyet atyáink még 1950-ben is gyakoroltak, ritkán... Bővebben →

Eric Sammons: Pachamama tette ezt

Amikor egy napon elmesélik majd a Covid történetét, a történészek találgatni fognak, hogy minek volt köszönhető maga a vírus és a rá adott világméretű reakció. Biztosan szóba fog kerülni az a gőg, hogy a laboratóriumainkban a természettel játszunk. Sok történész valószínűleg a tömeges félelem szociológiai következményeit fogja hangsúlyozni. És természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni... Bővebben →

Robert Morrison: Ferenc vagy pápa, vagy nem. De mit tehetünk mi?

Ahogy Rudolf Graber püspök 1974-ben megjelent „Athanasius és korunk Egyháza” című könyvében leírta, Roca kanonok (1830-1893), egy kiközösített pap, több mint száz évvel ezelőtt beszélt a titkos társaságok pápaság elleni összeesküvéseiről: "Egy áldozati cselekmény van készülőben, mely ünnepélyes jóvátételt jelent. ..A pápaság megszűnik; a megszentelt kés alatt fog meghalni, amit az utolsó zsinat atyái fognak... Bővebben →

Martin Mosebach: Az Egyház reform-katasztrófája

A Katolikus Egyházban zajló visszaélési válság során folyamatosan felmerülnek az okokra vonatkozó kérdések: Ferenc pápa a végzetes "klerikalizmust" akarja megjelölni kiváltó okként, egyes püspökök meg vannak győződve arról, hogy a gyermekek és serdülők kárára papok által elkövetett visszaéléseknek az egyház "rendszere" kedvez, mások kifejezetten a cölibátust akarják felelőssé tenni azokért. Az Egyház egészének teljesen meg... Bővebben →

153

Tudjuk, hogy a szimbólumok olyan jelek, amelyek túlmutatnak magukon, egy nagyobb, mögöttes valóságot jeleznek. És talán annak is tudatában vagyunk, hogy a szimbólumokra való affinitás alapvető emberi vonás, amelynek már a történelem előtt jelentősége volt, isteni megerősítést nyert a történelemben, de a történelem után is jelentősége lesz. Ez utóbbi belátásához elegendő fellapoznunk a Jelenések könyvét.

Az esküszegők és a szentségtelen újítások

Egy közösségi oldal hozzászólásában írta nemrég valaki, hogy sokszor töprengett már azon, vajon mire gondolhattak Rahnerék, miközben letették az antimodernista esküt. Szerinte „a reservatio mentalis” lehet a magyarázat a kérdésben megfogalmazott ellentmondásra. A kommentelő fontos jelenségről szólt, így magam is gondolkodóba estem rajta.

Az egyházjogászok vitatják a vatikáni instrukció törvényerejét

A National Catholic Register nem az a vérmes tradicionalista sajtóorgánum, amelynek pusztán a címétől is lefordulhatna bárki, és Edward Pentin sem akárki a vatikáni tudósítók között. Az alábbi írás az ő műve, amely a fent említett újságban jelent meg. Bár nehéz lehet olvasása, javaslom a szöveggel való megküzdést, mert egy olyan jelenségről beszél a régi rítus tiltása kapcsán, amely minden katolikus hívőt nagyon közelről érint és fenyeget: az Egyházban eluralkodó törvénytelenségről. A minden egyházi intézkedéshez szükségszerűen kötelező feltétel, a lelkek üdvösségére való törekvés már elveszett, de ez az írás azt mutatja be, hogy már a jogszerűséghez sem ragaszkodnak. A százpontos kérdés, hogy miért? Az általános elsötétülés, amely a hitvesztés szükségszerű következménye? Esetleg az, hogy nagyon kevés idejük van hátra?

A másik egyház

Csak úgy záporoznak a hírek az újabb „egyházi” forradalomról: a német szinodális (tév)út túlnyomó többséggel szavazott a női papság szükségességéről, a fogamzásgátlás támogatásáról és a homoszexualitással kapcsolatos tanítás „magiszteriális tisztázása és a homoszexualitás újraértékelése” érdekében. Ezek ugyan csak a konstanssá vált német forradalom hírei, amellyel szemben az elmúlt években már sokunkban kifejlődött némi immunitás, de hiba lenne nem figyelni a német szélirányra, mert hamar elérkezik hozzánk is az általuk lehelt ájer.

Csendes kiáltvány

Két laikus írása kellett ahhoz, hogy rájöjjünk: az egy Test tagjaiként a többi tag által gondatlanul végzett kézbeáldozások tömkelege következményeiben azokat is érinti, akik a legnagyobb tisztelettel járulnak szentáldozáshoz. A legutolsó falusi templomocskától a nagy bazilikáinkig mindenhol azt a kérdést kell megválaszolnunk a küszöbön: Hajlandó vagy rátaposni az Úr Testére azért, hogy az Úr Testét magadhoz vedd?

Papok, miért engeditek, hogy Jézust megtapossák?

Az egyik téma, amiről soha nem beszélnek, hogy a katolikus papok miért nem parancsolják meg az áldozóknak: kézbeáldozás után ellenőrizzék kezüket, hogy nem maradtak-e rajtuk eucharisztikus részecskék. Ez a hanyagság e partikulák elejtéséhez vezet, és végső soron arra kényszerít minden embert, aki bármelyik katedrálisban, templomban, szentélyben vagy kápolnában jár, ahol kézbe áldoztatnak, hogy lábbal tiporja a valóságosan jelen lévő és élő Urunkat.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑