Méltó áldozás

A bűnbe esett ember megromlott természeténél fogva nem alkalmas az Istennel való együttlétre, az üdvösségre. Ezt jelzik a paradicsomból való kiűzés után a kapuhoz őrzésre rendelt angyalok: az ember nem üdvözülhet a saját erejéből, nem mehet vissza a paradicsomba. Nincs emberi praktika, okosság, erő, amely bevehetné a mennyország kapuit. Életünkben először a keresztséggel kerülünk kegyelmi... Bővebben →

Az egyfajta gnoszticizmusról

Ha a régi rítus használata "egyfajta gnoszticizmus", akkor az Egyház a régi rítust ünnepelve az istentiszteletében gnosztikus meggyőződés alapján működött két évezredig. És akkor nagy a baj.

Alázatos szolgálólány

Ha én mondom magamról, hogy alázatos vagyok, akkor kijelentésemben a performatív ellentmondás klasszikus megvalósítása történik meg. Mert magával a kijelentés tényével cáfolom a kijelentés tartalmát. Az alázat ugyanis a bűnbeesés óta olyan erény, amelynek megléte csak kívülről állapítható meg, és erre a megállapításra a bűnre hajló ember nem jogosult a maga esetében. De amikor Urunk... Bővebben →

A protestáns zongora és a Szűzanya

Az örvendetes rózsafüzér első két titkáról elmélkedve ismét újraolvastam Lukács evangéliumának első fejezetét, hogy rácsodálkozzam arra, hogy mennyire helyén van minden szó benne. Eközben valamiért a protestáns zongora jutott eszembe...

Helyzetjelentés az ökumenéről. Vagy valami másról?

Együtt imádkozott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökével és a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökével a békéért. A kurír beszámolója helyzetkép az ökumené előrehaladásáról – és valami másról.

A mélyegyház sodródó perifériái és az oltatlanok

Nemrég találkoztam egy internetes mémmel, amely oklevél formájában névreszólóan gratulált a világtörténelem legnagyobb félelemkampányával szemben mutatott sikeres ellenállásért. A nevezett félelemkampány természetesen a covid-kapcsán kibontakozott kampányra vonatkozott. Hogy ez a mém mennyire fején találta a szöget, és hogy ez milyen tervezett kampány volt, arról képet kaphatunk, ha végigböngésszük az amerikai Judicial Watch jogvédő szervezet honlapján... Bővebben →

Helyreigazítás

Szomorúan, megtörten és elkeseredetten teszünk eleget kötelezettségünknek a sajnálatos valóság kényszere alatt, az alábbi nyilatkozatot téve

A katolikus összeomlás anatómusa

Mindig öröm viszontlátni meglátásainkat (spanyolviaszunkat?) tőlünk független, konkrét adatokkal alátámasztott elemzésben. Talán mert megerősít abban, hogy saját tapasztalataink alapján leszűrt következtetéseink nem valóságtól elszakadt gondolatok. Ezzel az örömmel olvastam John Pepino recenzióját Guillaume Cuchet művéről, amelyben szinódusi javaslatom helyzetértékelését látom megerősítve az Egyház mai válságának okairól. Annyira örültem neki, hogy meg is osztom a recenziót...... Bővebben →

A négy végső dolog: A halál

Wyoming északi részén van két kolostor, amelyek a régi, középkori karmelita szabályzatot követik, amelyet a Szent Sír rítusának neveznek. A szerzetesek a régi karmelita szabályzatot követik, amelynek egyik megnyilvánulása, hogy étkezés közben az asztalfőn egy koponya van, ami azt jelzi számukra, hogy bár most esznek, hogy életben maradjanak, a végén mégis meghalnak majd, ahogy mindannyian... Bővebben →

Matthew Hanley: Ferenc, az első ellenpápa évszázadok óta?

Ezt az írást egy katolikus bioetikus jegyzi, aki mégis egyházjogi megközelítés alapján állítja "erkölcsi bizonyossággal", hogy Franciscus valójában ellenpápa, az első évszázadok óta. Vártam, hogy a lehozza a Kurír vitaindítóként a cikket, de valamiért nem tette (;b), ezért csak itt! csak most! megnyílt a lehetőség, hogy önjelölt vagy tényleges egyházjogászok cáfolják vagy erősítsék az állítást.... Bővebben →

Robinson és a katolikus szigetek

Az új mise liturgiájában megmaradó liturgikus szigetjelenségek olyan elemek, amelyek okkal, értelemmel, jelentőséggel és létjogosultsággal bírtak a régi rítusban, de amelyek attól elszakadva furcsa szigetjelenségként, eredeti értelmüktől megfosztva maradtak meg a liturgikus gyakorlatban.

Ne zúzzon, Béla!

Mély sóhajként szakadt fel belőlem a Roncsfilmből emlékeimben visszamaradt riadt kérés, amikor elolvastam a Kurír beszámolóját egy pannonhalmi liturgikus szeánszról, ahol nem kisebb nagyság szólalt fel, mint maga Káposztássy Béla. Aki nem tudja, hogy ki ő, az szégyellje magát! Ahogy én is erőst szégyellem, mert mostanáig magam sem tudtam. Liturgikus hullócsillagaink ismeretében járatlan műveletlen gyalogként... Bővebben →

Hogyan vegyünk részt a hagyományos latin misén?

A hagyományos latin mise zavarba ejtőnek tűnhet azok számára, akik még soha nem vettek részt rajta. Bár normális, hogy egy kicsit szorongunk, amikor számunkra ismeretlen dolgokkal találkozunk, talán van egy mélyebb oka annak, hogy a hagyományos latin mise miért tölti el szent félelemmel a résztvevőket. Úgy vélem, hogy a kulcsa annak, hogy jól vegyünk részt... Bővebben →

Pedagógiai célzatú mészárlás?

Az assisi találkozó után közel negyven évvel, a pachamama után lassan három évvel és a kanadai „Nyugat nagyanyjának” megidézése után néhány nappal furcsának hathatnak Szent Pál figyelmeztető szavai. A pünkösd utáni kilencedik vasárnapra ugyanis a szentmise szentleckéje Szent Pálnak az első korintusi leveléből van: „Ez pedig számunkra előképként történt, hogy mi ne kívánjuk meg a... Bővebben →

Chad Ripperger: Az ősi liturgia lelkisége (II.)

Az újdonság lelki falánkságot szül. A lelki falánkság alatt azt a lelki hibát értjük, amely által az ember gyönyörködni vágyik és csak az Isten által küldött testi és lelki vigasztalásokkal foglalkozik, ahelyett, hogy a vigasztalásokat a szentebbé válás eszközeként használná fel. A lelki falánkság akkor fordul elő, amikor az emberek azért tesznek lelki vagy vallásos... Bővebben →

Liguori Szent Alfonz: A botrányokozásról

"a farkas pedig elragadja és szétszéleszti a juhokat"  (Jn 10,12) A farkasok, akik elragadják és szétszórják Jézus Krisztus juhait, a botrányok szerzői, akik nem elégednek meg saját pusztulásukkal, hanem azon fáradoznak, hogy másokat elpusztítsanak. De az Úr azt mondja: "jaj annak az embernek, aki által a botrány történik". (Mt 18,7) Jaj annak, aki botrányt okoz,... Bővebben →

Katolikus-e Ferenc pápa?

Ezt az írást Claude Beard jegyzi, akiről a nevén kívül egyelőre semmi mást nem találtam. Ez az elemzés egy újabb bizonyíték arra, hogy logika éles fegyver, amely támogatja az igaz hit megőrzését. A hit megvallása feltétele az Egyházhoz tartozásunknak, katolikus voltunknak. Mindenki tudja, hogy ez a mondat egy közismert költői kérdés, amire a válasznak az... Bővebben →

Chad Ripperger: Az ősi liturgia lelkisége (I.)

A liturgikusok és teológusok körében általában igaznak tartják, hogy a szertartás minden formája egyfajta spiritualitást testesít meg, amely az adott szertartáshoz tartozik. Így például a keleti rítusok hajlamosak hangsúlyozni a lelki élet misztikus aspektusait, valamint az ikonok szerepét a mi Urunk, a Szűzanya és a szentek iránti áhítat előmozdításában. Az ősi miserítus olyan lelkiséget és... Bővebben →

Öt nap

Az egyház korai időszakában a zsoltárokat a laikusok annyira ismerték, hogy lehetetlennek találták a Szent Jeromos által a héberből készített jobb változat átvételét, mivel mindenki kívülről tudta a régebbi változatot.

Válasz nemes Parsifalnak

Írásaimban igyekszem nem eltérni a fő csapásiránytól, hogy befogadható terjedelműek maradjanak, hogy így legalább a méret nagyjából rendben legyen, de aztán vannak dugók, amelyeket valaki gyanútlanul kihúz, így a mellékszálak is menthetetlenül kiáradnak. Ez történt Parsifal kommentje nyomán is: egy darabig küzdöttem, hogy a válasz komment-replika méretű maradjon, de aztán bedobtam a gyeplőt. Parsifal a... Bővebben →

Az idők jelei

Az idők jeleinek felismerése szentírási fogalom, amelyet maga az Úr vezetett be, amikor a farizeusok és szaddúceusok égi jelet követeltek tőle ("Az ég arculatát tehát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit azonban nem tudjátok!" Mt 16, 3 ). Jézus ezzel utasította el őket: „a gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet,... Bővebben →

Apokaliptikus jelvadászat

A jámborok eretneksége írás kapcsán egy közösségi fórumon „hitvalló” és sarkos kommentek igazolták az írás aktualitását, rávilágítva egy MDM „próféciákon” is túlmutató jelenségre: az apokaliptikus jelvadászatra. Az elhatalmasodó egyházi és világi káosz közepette sokak fő tevékenységévé vált ugyanis a közelgő ítélet jeleinek már-már (vagy tényleg) megszállott kutatása. Bár ez a jelenség nem csak katolikusok körében... Bővebben →

A jámborok eretneksége

Mostanában hozzászoktunk, hogy az eretnek tanítások azoktól jönnek, akik feladata a tanítás tisztaságának őrzése lenne. Az emiatti szükségszerű zűrzavarban a régi logika szerint önkéntelenül is szövetségesnek, az igaz tanítás követőinek és őrzőinek vélünk mindenkit, aki látja és kárhoztatja a zűrzavart, az egyházi közállapotokat, a hitetlenséget, különösen, ha imádkozó, rózsafüzért mondó jámbor hívekről van szó. De... Bővebben →

XVI. Benedek gondolatai a liturgiáról

Szent Péter és Pál ünnepén jelent meg Franciscus újabb levele (Desiderio Desideravi), ezúttal Isten népének liturgikus neveléséről, benne olyan állításokkal, hogy a zsinat és az azt követő liturgikus reform elválaszthatatlan egymástól, és hogy a VI. Pál és II. János Pál által kiadott liturgikus könyvek a római rítus egyetlen formáját jelentik, amit Franciscus ismételten sürgető "kötelességének érez" kijelenteni. Vagy ő téved, vagy XVI. Benedek.

A propaganda eretneksége

„Jobb lett volna nekik az igazságosság útját meg sem ismerni, mint annak megismerése után eltérni a nekik adott szent parancstól.” (2Pét 2,21) Müller bíboros egy rövid interjúban eretnekségnek nevezte James Martin eSJé szodomita propagandáját. Ez elég konkrét, egyházjogilag értelmezhető vád egy olyan viselkedésre, amelytől sokan természetes undorral visszahőkölnek, de amelyről mégsem mernének ilyen sarkosan fogalmazni,... Bővebben →

Aki a kegyelem Lelkét kigúnyolja

Úrnapjára időzítve jelent meg Arthur Roche érsek, kinevezett bíboros, az Istentiszteleti Kongregáció prefektusának interjúja, amelyben a liturgikus háborúskodások kapcsán, a Traditionis Custodes védelmében ezt mondta: „Tehát mindaz, ami történik, az az 1962-es Misekönyv korábbi liturgiájának a szabályozása azáltal, hogy leállítják annak a népszerűsítését, mert világos volt, hogy a zsinat, a zsinat püspökei a Szentlélek ihletése... Bővebben →

Kósza gondolatok

Talán nem csak én emlékszem úgy, hogy a liturgikus évről azt tanították nekünk, hogy az egyfajta játék, még ha szentnek is nevezték ezt a játékot, amely révén évről-évre végighaladunk a megváltás misztériumain, így az Egyház mintegy jó pedagógusként emlékeztet, tanít bennünket általa.

Homok a gépezetben?

Évekig küzdöttem azzal, hogy összeegyeztessem Franciscus megnyilatkozásait, a tőle látottakat, hallottakat a pápaságról szóló elképzeléseimmel. Kognitív disszonanciát okozott, egyre nehezebben volt fenntartható a valóság tagadása. Végül be kellett látnom, hogy a valóság az valóság, az elképzeléseim pedig hamisak, a pápai tévedhetetlenség nem azt jelenti, amit korábban gondoltam, hanem csak azt, amit az Egyház ténylegesen tanít... Bővebben →

Athanasius Schneider válaszai

Schneider püspök nemrégiben magyarországi látogatást tett könyvének megjelenése alkalmából. Ennek során előadásokat tartott és kérdésekre válaszolt. Ezen kérdésekből kiválasztottam kettőt, amely a nyelvreáldozással illetve leejtett partikulákkal kapcsolatos. Ha már hirdetés és két írás is kerekedhetett belőle, talán nem árt az alapszöveg sem, ezúttal saját fordításban. Magyarországon már sajnos majdnem általános a kézbeáldoztatás, maguk a papok... Bővebben →

A szedevakantizmus rövid cáfolata

Az Egyház jelenlegi válsága miatt nem meglepő, hogy a szedevakantizmus, amely azt állítja, hogy XII. Piusz 1958-ban bekövetkezett halála óta nincs pápa, vonzó elméletté vált sok katolikus számára, akiket zavar a zsinat alatti és utáni pápák szerepe a helyzet előidézésében. Bizonyára nem lehet hibáztatni azokat, akik a II. vatikáni zsinat után a szemük előtt kibontakozó... Bővebben →

“A morzsák nem állnak meg a templom küszöbén”

A címadó idézet egy kedves olvasó kommentjéből származik, amelyben hozzászólt a Tévedtem!(?) című íráshoz. Mivel talán mások érdeklődésére is számot tarthatnak ellenvetései, ezért külön írásban válaszolok rá. Íme, az említett komment: „Az áldozás hagyományos formájánál is lehullhatnak morzsák, még ha jelentősen kisebb számban is. Akkor olyan templomba se szabadna belépni, ahol csak hagyományos forma van?... Bővebben →

Tévedtem!(?)

Meg kell vallanom, hogy hajlamos vagyok szélsőséges gondolkodásra. Már zsenge ifjúkoromban megnyilvánult ezen hajlamom különféle dolgokban, sokszor kész voltam sarkos véleményekre, meggyőződés alapú drasztikus lépésekre. Mentségemre legyen mondva, hogy ezek nem a kötekedés, a háború és zűrzavar iránti vonzalomból fakadtak, hiszen roppantmód kedvelem a békét (azt is mondhatnám, hogy mélyen gyökerező erős hajlamom lenne a... Bővebben →

Isten valósága és a hit erőteljes munkája

Ha tehetem, reggel szoktam az Oltáriszentségben jelen lévő Úr színe előtt egy órát eltölteni, amikor frissen, a napi gondoktól és zsizsegéstől mentes állapotban kevésbé jelent terhet a test nehézkedése. Ezen alkalmak során az a percepcióm alakult ki, hogy ilyenkor „jobban tudok az Úrra figyelni”. Valójában ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a pihent állapot predesztinálna... Bővebben →

Egy zsinati fogalom következményei

A Lumen Gentium nyolcadik fejezete beszél az Egyházról, mint látható és kegyelmi valóságról, arról, hogy mi a látható Katolikus Egyház viszonya Krisztus Egyházához, amelyről a dokumentum előző részében szól. A zsinat a kettő közötti kapcsolatot a „subsistit” latin kifejezéssel illeti, amely az azonosságnak a létigével jelzett valóságával szemben inkább a „fennáll”, „benne van” értelemben fordítható:... Bővebben →

Újra felfedezni Lefebvre érsek tévedéssel szembeni intoleranciáját, mielőtt megszűnik az igazsággal szembeni tolerancia

"Semmi sem történik a világban, ami ne lenne kapcsolatban a mi Urunkkal; vagy érte történik vagy ellene, vele vagy nélküle. A mi Urunk a kulcs minden probléma megoldásához. Nincs itt lent a földön senki, aki közömbös lenne Urunk iránt. Az emberek hiábavalóan próbálnak Urunkra való hivatkozás nélkül dolgozni, ez lehetetlen, mert Urunk mindenütt jelen van.... Bővebben →

A négy végső dolog: a Mennyország

Az Egyház tanítása az, hogy csak azok jutnak a mennybe, akik a kegyelem állapotában halnak meg. A menny Isten lakóhelye, és ezért mindenkinek, aki oda belép, olyan szentnek kell lennie, mint amilyen ő maga. Ahogyan a templom szentélyébe sem kerülhet szentségtelen dolog, a legkevésbé sem történhet szentségtörés, hasonlóképpen nem léphet be Isten legszentebb jelenlétébe olyan,... Bővebben →

Rendkívüli hírek!

Mindig azt hiszem, hogy már nem tud meglepni Franciscus, de aztán mégis rendszeresen mond vagy tesz valamit, ami valamiért ismét szíven üt. Most is így történt.

Golgota, szentmise és a vágyott participatio actuosa

Még húsvét nyolcadában járunk, és milyen jó is ez, mert még mindig a „Tudjátok mit tettem veletek?” kérdés bűvkörében eszmélődhetünk. Most éppen a szent három nap alatt végzett és megélt liturgiánk párhuzamosságáról, azonosságáról a kétezer évvel ezelőttivel.

Előttetek megy Galileába

Sosem értettem, hogy miért lehetett annyira fontos a címben szereplő üzenet, hogy az üres sírban hangozzék fel az angyal révén a feltámadás hírüladásával együtt. Miért kellett az üres sírral szembesülő apostoloknak első feladatul adni a Galileába való visszatérést? Az idei szent háromnapi liturgia segített megsejteni a választ. Hosszú hetek óta készültünk a nagyhétre. Lesz-e templomunk,... Bővebben →

Egy dicsőséges Virágvasárnap

Rendhagyó bejegyzés a következő. Lehetne liturgiamagyarázatot közreadni, magyarázni az ősi virágvasárnapi hagyományt, de nem ezt teszem. Illetve részben igen: aki az "igazság szeretetétől" vezérelve többet szeretne tudni arról, hogy milyen egy virágvasárnapi mise egy kisvárosi plébánián, ahol nem szakították meg az ősi katolikus hagyományt, kedvére való filmet kap az alábbiakban. Ebben végigkövethet egy virágvasárnapi körmenetet... Bővebben →

Szinodalitás és Szentlélek?

Néhány hete Magyarországon járt Nathalie Becquart XMCJ, a Püspöki Szinódus altitkára (pótsegéd-helyettese?), a legmagasabb vatikáni tisztséget betöltő nő. Interaktív foglalkozást és előadást tartott a közelgő szinodális szinódusról szerzeteseknek, majd a magyar görögkatolikus szinodális képviselőknek.  Úgy gondoltam, hogy ha valaki tud a szinódusról bármit is mondani Hollerich kardinálon és a Franciscuson kívül, akkor esetleg ő lehet... Bővebben →

Az Ecclesia docens felfüggesztése

Nemrég olvastam John Hunwicke atyától egy 2017-es írást, amelyben az Amoris laetitia kapcsán felelevenítette John Henry Newman bíboros gondolatát az Ecclesia docens funkciójában való szünetről (felfüggesztésről) az ariánus válság alatt. Hunwicke egy anglikánból megtért katolikus pap, akinek igazi brit volta nagy klasszikus műveltséggel és igaz hittel párosul, és ebből esetenként roppant érdekes meglátások születnek, ahogy... Bővebben →

Bor és víz. Bagatell apróságok?

Egy olvasó írt egy olyan papról, aki nem megfelelő bort használ a miséhez, és azt sem előírás szerinti arányban használja (kevés borhoz sok vizet önt), ezért kétséges, hogy egyáltalán érvényes-e az általa bemutatott mise. Ennek kapcsán megnéztem, hogy milyen előírások is vonatkoznak a miseborra. A rendelkezés, amely ezzel részletesebben foglalkozik, a Redemptionis Sacramentum (továbbiakban RS.)... Bővebben →

Bagatell apróságok. Alba és stóla

Március 12-én Franciscus együtt ünnepelt a jezsuitákkal az Il Gesù templomban. Megemlékeztek arról, hogy 400 éve avatták szentté Loyolai Szent Ignácot és Xavéri Szent Ferencet, Avilai Szent Terézzel és Néri Szent Fülöppel együtt. És arról is, hogy immár kilenc éve választották meg Franciscust. (Bizony, immár kilenc hosszú éve, és még nincs vége…) Az ünnepi misén... Bővebben →

Uwe Michael Lang: Eucharisztikus áhítat az érett középkorban

A tanbeli tisztázás és a népi áhítat kölcsönhatása a középkorban Krisztus valóságos jelenléte iránti fokozott érzékenységhez vezetett a mise liturgiájában.[1] A kilencedik századtól kezdve a laikusok körében egyre gyakoribbá vált a térdelés az eucharisztikus ima alatt. Franciaországból kiindulva, valószínűleg a megtestesülés és a szentségi valóság albigens tagadására adott reakcióként [2] a papok, miután Krisztus szavait... Bővebben →

Szent Józsefről a Szűzanya révén

Sokszor tapasztalhatunk prédikációkban a Szűzanya „emberközelivé” tételére szolgáló próbálkozásokat. Hallhatjuk, hogy ő is egy ugyanolyan anya volt, mint minden anya, egy hozzánk hasonló ember, egy szerény és alázatos asszony, és ez nyilván igaz is. De mégis elgondolkodtató és árulkodó jel, ha egy papnak Szűzanyával kapcsolatos mondanivalója elsődlegesen az emberközeliségének hangsúlyozása, mert emögött nem arról az... Bővebben →

Az Egyház aggályos volt, de már elmúlt…

Vannak olyan pillanatok, amikor le kell zárnunk valamit, amikor számadást végzünk, mert be kell látnunk: talán megtettük, amit megtehettünk, de a vetés megszaporítása, a gyümölcs megsokasítása az Úr ügye, ahogy maga a harc is az Ő harca. Ez ilyen pillanat.

Csodák, programszentek és a szenttéavatások tévedhetetlensége

A La Croix International napilap március 13-i számában vezércikk, hogy Franciscus regnálásának kilenc éve alatt több szenttéavatást végzett, szám szerint 899-et, mint nyolc elődje együttvéve, és májusban további 10 szenttéavatás várható. E nagyszámú szenttéavatás a rekordszámú, 1475 boldoggá avatással együtt a lap szerint annak bizonyítéka, hogy Franciscus hisz a csodákban. Naccerű!

Peter Kwasniewski: A mise áldozati jellege a régi rítusban

Gyakran elhangzik, hogy a hagyományos római miserítusban az új rítusnál könnyebb meglátni azt, hogy a szentmise egy szentáldozat – Krisztus véres keresztáldozatának vér nélküli bemutatása. Mivel ez a katolikus hit megélése és továbbadása szempontjából központi jelentőségű kérdés, meg kellene kérdeznünk, hogyan és miért van ez így. Meg tudjuk-e határozni a hagyományos latin mise azon jellemzőit, amelyek olyan világosan közvetítik áldozati jellegét?

Reginald Garrigou-Lagrange OP: Az önmegtagadás Szent Pál apostol szerint

Az evangélium tanítását az önmegtagadás szükségességéről Szent Pál hosszasan fejti ki leveleiben. Gyakran idézzük az ő szavait: "sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek." (I Kor 9,27). Hasonlóképpen mondja a galatáknak: "Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt." (Gal 5,24). Szent Pál nem... Bővebben →

Bíborosi felhívás a hívekhez és egy hívő felhívása a Bíboroshoz

Erdő Péter bíboros úr körlevelet tett közzé, amelyben a nemzetünkért való imára és böjtre hív fel minden magyar katolikust. A felhívása sokunknál nyitott fülre és szívre talált, mert látjuk, hogy valóban ez a jelen helyzetből kivezető út. A megoldás nem várható a politikától, a fegyverektől, a hatalmat gyakorlók belátásától, mert a probléma igazi oka az... Bővebben →

A Humanae Vitae elleni lázadás

Hogyan jutottunk a mai egyházi helyzetig és mi várható? Két fontos kérdés, amelynek megválaszolásában segít ez a visszatekintés is a Humanae Vitae enciklika kapcsán kibontakozó lázadás vezéralakjára, a sokak által ünnepelt Suenens bíborosra. Ha lesz megoldás, akkor vele párhuzamosan megtörténik majd a döglött ló döglöttnek nyilvánítása és a döglött ló noszogatásának abbahagyása. Ennek belátásában is segíthet ez az írás P. Serafino M. Lanzetta tollából, még 2018-ból, amikor a döglött ló másik szinodális noszogatása volt roppant aktuális.

Zsinati puccs és kommunista szimpatizánsok

A mikrofon, avagy a történelmi röhögés-ben volt már szó a II. vatikáni zsinat kezdetén lejátszódó jelenetről, amelyben a zsinati atyák progresszív szárnyának képviselője a mikrofon megragadásával szerezte meg az áttörést a forradalmároknak. Az alábbi írás Dr. Maike Hickson nagyobb írásának részlete, amelyben több egyéb érdekességen kívül beszél arról, hogy ez az incidens nem egy pillanat... Bővebben →

A béke mint következmény

Megindult a háború, a napi hírek az első harci cselekményekről, a tőzsde mélyrepüléséről, a menekülőkről szólnak, a politikai szereplők nyilatkozatairól, fenyegetésekről, fogadkozásokról. De ezek a hírek, a feltételezett felelősök megnevezése, a várható eseményekről való találgatás az emberi szereplők megnyilatkozásainak ismerete nem ad igazi magyarázatot az okokra, mert azok nem azon a szinten vannak, amelyen a... Bővebben →

Timothy Flanders : A böjtölés erény, amely szükséges a szentséghez

Az atyáinktól származó sok dolog között, amelyek szükségesek a hagyomány helyreállításához, kevés olyan dolog van, amelyet jobban elhanyagolnak, de amely ugyanakkor szükségesebb is lenne, mint a testi böjt. Még a hívő katolikusok is, akik buzgón törekszenek a szentmise és a valóságos jelenlétnek kijáró tisztelet helyreállítására, a legalapvetőbb böjtöt, amelyet atyáink még 1950-ben is gyakoroltak, ritkán... Bővebben →

Eric Sammons: Pachamama tette ezt

Amikor egy napon elmesélik majd a Covid történetét, a történészek találgatni fognak, hogy minek volt köszönhető maga a vírus és a rá adott világméretű reakció. Biztosan szóba fog kerülni az a gőg, hogy a laboratóriumainkban a természettel játszunk. Sok történész valószínűleg a tömeges félelem szociológiai következményeit fogja hangsúlyozni. És természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni... Bővebben →

Robert Morrison: Ferenc vagy pápa, vagy nem. De mit tehetünk mi?

Ahogy Rudolf Graber püspök 1974-ben megjelent „Athanasius és korunk Egyháza” című könyvében leírta, Roca kanonok (1830-1893), egy kiközösített pap, több mint száz évvel ezelőtt beszélt a titkos társaságok pápaság elleni összeesküvéseiről: "Egy áldozati cselekmény van készülőben, mely ünnepélyes jóvátételt jelent. ..A pápaság megszűnik; a megszentelt kés alatt fog meghalni, amit az utolsó zsinat atyái fognak... Bővebben →

Martin Mosebach: Az Egyház reform-katasztrófája

A Katolikus Egyházban zajló visszaélési válság során folyamatosan felmerülnek az okokra vonatkozó kérdések: Ferenc pápa a végzetes "klerikalizmust" akarja megjelölni kiváltó okként, egyes püspökök meg vannak győződve arról, hogy a gyermekek és serdülők kárára papok által elkövetett visszaéléseknek az egyház "rendszere" kedvez, mások kifejezetten a cölibátust akarják felelőssé tenni azokért. Az Egyház egészének teljesen meg... Bővebben →

153

Tudjuk, hogy a szimbólumok olyan jelek, amelyek túlmutatnak magukon, egy nagyobb, mögöttes valóságot jeleznek. És talán annak is tudatában vagyunk, hogy a szimbólumokra való affinitás alapvető emberi vonás, amelynek már a történelem előtt jelentősége volt, isteni megerősítést nyert a történelemben, de a történelem után is jelentősége lesz. Ez utóbbi belátásához elegendő fellapoznunk a Jelenések könyvét.

Az esküszegők és a szentségtelen újítások

Egy közösségi oldal hozzászólásában írta nemrég valaki, hogy sokszor töprengett már azon, vajon mire gondolhattak Rahnerék, miközben letették az antimodernista esküt. Szerinte „a reservatio mentalis” lehet a magyarázat a kérdésben megfogalmazott ellentmondásra. A kommentelő fontos jelenségről szólt, így magam is gondolkodóba estem rajta.

Az egyházjogászok vitatják a vatikáni instrukció törvényerejét

A National Catholic Register nem az a vérmes tradicionalista sajtóorgánum, amelynek pusztán a címétől is lefordulhatna bárki, és Edward Pentin sem akárki a vatikáni tudósítók között. Az alábbi írás az ő műve, amely a fent említett újságban jelent meg. Bár nehéz lehet olvasása, javaslom a szöveggel való megküzdést, mert egy olyan jelenségről beszél a régi rítus tiltása kapcsán, amely minden katolikus hívőt nagyon közelről érint és fenyeget: az Egyházban eluralkodó törvénytelenségről. A minden egyházi intézkedéshez szükségszerűen kötelező feltétel, a lelkek üdvösségére való törekvés már elveszett, de ez az írás azt mutatja be, hogy már a jogszerűséghez sem ragaszkodnak. A százpontos kérdés, hogy miért? Az általános elsötétülés, amely a hitvesztés szükségszerű következménye? Esetleg az, hogy nagyon kevés idejük van hátra?

A másik egyház

Csak úgy záporoznak a hírek az újabb „egyházi” forradalomról: a német szinodális (tév)út túlnyomó többséggel szavazott a női papság szükségességéről, a fogamzásgátlás támogatásáról és a homoszexualitással kapcsolatos tanítás „magiszteriális tisztázása és a homoszexualitás újraértékelése” érdekében. Ezek ugyan csak a konstanssá vált német forradalom hírei, amellyel szemben az elmúlt években már sokunkban kifejlődött némi immunitás, de hiba lenne nem figyelni a német szélirányra, mert hamar elérkezik hozzánk is az általuk lehelt ájer.

Csendes kiáltvány

Két laikus írása kellett ahhoz, hogy rájöjjünk: az egy Test tagjaiként a többi tag által gondatlanul végzett kézbeáldozások tömkelege következményeiben azokat is érinti, akik a legnagyobb tisztelettel járulnak szentáldozáshoz. A legutolsó falusi templomocskától a nagy bazilikáinkig mindenhol azt a kérdést kell megválaszolnunk a küszöbön: Hajlandó vagy rátaposni az Úr Testére azért, hogy az Úr Testét magadhoz vedd?

Papok, miért engeditek, hogy Jézust megtapossák?

Az egyik téma, amiről soha nem beszélnek, hogy a katolikus papok miért nem parancsolják meg az áldozóknak: kézbeáldozás után ellenőrizzék kezüket, hogy nem maradtak-e rajtuk eucharisztikus részecskék. Ez a hanyagság e partikulák elejtéséhez vezet, és végső soron arra kényszerít minden embert, aki bármelyik katedrálisban, templomban, szentélyben vagy kápolnában jár, ahol kézbe áldoztatnak, hogy lábbal tiporja a valóságosan jelen lévő és élő Urunkat.

Lectio divina a hitről

Amikor a nap folyamán nem szándékosan keresett szentírási részek, találomra felütött Szentírás, véletlenül megnyitott könyvben olvasottak az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus előtt térdepelve lectio divinává állnak össze, és egymást erősítő értelmet nyernek.

Az Oltáriszentség darabjainak elvesztése a kézbeáldozás során

Bár jelentős aggodalom mutatkozik a kézbeáldozás nyomán leejtett Oltáriszentség-darabkák elvesztése miatt, kevés adat van a probléma valós mértékére vonatkozóan. Elvégeztem egy kísérletsorozatot két – konszekrálatlan – ostyatípussal, hogy megbecsülhessem a kézbeáldozás során visszamaradt látható partikulák átlagos számát.

A spindoktor

A tradicionalisták évtizedek óta gyanúsítják vagy vádolják Annibale Bugninit azzal, hogy szabadkőműves volt, lényegében hallomás és közvetett bizonyítékok alapján. Az ügy olyannyira kétséges maradt, hogy a kiváló francia történész, Yves Chiron nem tudott hitelt adni a pletykának, mivel a bizonyítékokat elégtelennek és nem meggyőzőnek ítélte. A helyzet 2020. májusában kezdett megváltozni, amikor Kevin Symonds hiteles részleteket mutatott be, P. Brian Harrison jóvoltából, megnevezve Dino Staffa bíborost, mint aki VI. Pálnak a Bugniniről szóló “füstölgő pisztoly” információt vitte, ami az utóbbi hirtelen bukását előidézte.

Fatima 100 évvel később – Egy máriás felhívás az egész Egyház számára

Az Egyház embereinek, akiknek az a küldetésük, hogy a híveket az örök életre vezessék, nemcsak erkölcsi hanyatlásuk a bűnük, hanem - a legmélyebb aspektusban - a hittől való elszakadásuk. Amikor az egyházi emberek felhagynak az igazság hirdetésével és a tévedések elítélésével, lemondanak pásztori szerepükről, és bűnt követnek el a hit ellen. A harmadik titok látomása szimbolikus képet nyújt számunkra az Egyház büntetéséről: a Civitas Dei romlásáról, valamint pásztorainak és híveinek üldözéséről.

Ahogyan a Novus Ordo mise készült

A II. vatikáni zsinat utáni reformok során a fokozatosan életbe léptetett 1964. szeptemberi és az 1967. májusi Instrukciók révén nyílt meg az út a mise általános reformja előtt. Ennek alapjait két átmeneti fázisban fektették le. A szentmise teljesen új rítusának előkészítését már a Consilium [a Szent Liturgiáról szóló konstitúció végrehajtásával foglalkozó tanács] indulásától fogva tervbe... Bővebben →

A küszködő papokhoz

Istennek akarsz tetszeni, vagy annak, aki távol tart Tőle? A kérdés gyökerében mindig ez: a választás Krisztus szelíd igája és az Ellenfél rabszolgaságának láncai között.

A négy végső dolog: A pokol

"Ha megnézzük az Egyház tanítását és azt is, amit a szentek mondtak nekünk, illetve megvizsgáljuk az ember természetét, figyelembe vesszük az igazságosság és a szenvedés természetét, akkor sok ismeretre juthatunk a pokolban lévő szenvedések természetéről" - mondja Chad Ripperger atya

Egy konzervatív katolikus ébredése

Az igazság követése bátorságot és erősséget igényel. Phil Lawler a zsinat utáni konzervatív irányvonalat követő katolikus újságíró, aki elég bátor és erős volt az igazság szerinti következtetések levonásában. Mindezt rövid és tisztán követhető gondolatmenetben.

Dom Prosper Guéranger: A karácsony misztériumának folytatása

Az Epifánia ünnepe a karácsonyi misztérium folytatása, de az Egyház naptárában a maga sajátos jellegével jelenik meg. Maga a név, amely megjelenést jelent, azt sugallja, hogy ebben az ünnepben Istennek a teremtményei között való megjelenését ünnepeljük. Több évszázadon át ezen a napon tartották Urunk születésének ünnepét, és amikor 376-ban a Szentszék rendelete minden egyházat arra... Bővebben →

A négy végső dolog: Az Ítélet

A zsinat után teljesen háttérbe szorult az Egyházban a négy végső dologról való tanítás: nem szívesen beszélnek és hallanak ezekről. Chad Ripperger atya előadása pótolhatja a hiányt, első részben az ítéletről szóló tanítással.

A sátáni legalizmus

Az Isten akaratában gyökerező rend, és az annak fenntartására rendelt hatalom az Igazság elvetése miatt perverzzé, öncélúvá válik, a saját fennmaradását és dicsőségét szolgálja Isten dicsősége helyett.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑