Chad Ripperger exorcista atya előadása a szellemi harc fokozatairól II.

A következő szint az ördögi megszállottság. Az ördögi megszállottság az, amikor pszichológiailag megtámadják a személyt, azaz olyan mértékben ostromolják a képzeletüket, hogy a személy nem tud „a dobozon kívül” gondolkodni, vagyis nem tud a félelemen, a vágyon vagy a haragon kívül gondolkodni.‎

‎Mi a különbség a megszállottság és valami között, ami pszichológiai? Amikor ez pszichológiai az eléggé felismerhető, mert ez egy szokás, egy intellektuális bűn, ami alapvetően az, ami a mentális betegség: ez egy intellektuális bűn, hacsak nem organikus ok okozza, valami pszichiátriai ok. De ez nagyon törvényszerű, és ezt egy külső inger kapcsolja be, vagy ki. Valaki mond neked valamit, aztán dühösen reagálsz. Ez pszichológiai. Amikor viszont ördögi megszállottságról van szó, csak úgy bekapcsol és kikapcsol, és nincs külső jel, ami mutatná, hogy ott van. Az egyik módja annak, ahogy észre lehet venni a jelenlétét az emberekben, hogy például gyónni mennek, és az egész hirtelen megszűnik. Aztán három-négy nap múlva, vagy később ismét megjelenik. És ez bármilyen bűn esetében lehet így.‎

Miért engedi Isten a démonokat az életünkbe? Néha azért, mert azt akarja, hogy a folyamat során szentebbé váljunk. Liguori szent Alfonz azt mondta az egyik művében, hogy abszurd az a feltételezés, hogy Isten mindenkinek mindig kegyelmeket fog adni, még a haláluk pillanatában is. Azt mondja, hogy van a halálos bűnöknek egy bizonyos mennyisége, amit Isten előre meghatározott. Amint a személy eléri azt a pontot, ki fogja húzni a kegyelem csatlakozóját, és többé nem lesz képes leküzdeni az ördögit. És honnan tudjuk, hogy ez igaz? Mert az egyház hagyományos gyakorlata imádkozni a végső kitartás és a végső bűnbánat kegyelméért. Ha Isten mindig kegyelmet ad nekünk és minden egyes embernek, még a halálos ágyunknál is, miért kezdte volna el egyáltalán az Egyház ezt a gyakorlatot? Nem lenne semmi értelme, ugye? ‎

‎Isten néha azért engedi meg a démonok jelenlétét az emberek életében, hogy megbüntesse őket, ez nem túl gyakori, és általában azért van, mert az a személy úgy döntött, hogy nem fog együttműködni: “Nem fogok megváltozni, ezért akarom ezt a bűnt. Azt akarom, hogy ez megtörténjen.” És így Isten beengedi a démont az életükbe, hogy megpróbálja őket, hogy megmutassa nekik, mi az igazi büntetés. Szó szerint megadja nekik azt, ami a bűnük következménye. ‎

‎Amit a legtöbb ember nem tudatosít az, hogy bármely halálos bűn tulajdonképpeni következménye az ördögi megszállás.

Általában évente 600-800 emberrel találkozunk ördögi befolyás miatt abban a társadalomban, amiben vagyunk, és ebből a 600-800-ból évente átlagosan csak két-három tényleges megszállott van. Szóval kevesebb, mint fél százalékról beszélünk. De mindezek az emberek halálos bűnöket követnek el, ezt látod a környezetedben, és akkor vajon miért nem szállnak meg a gonosz lelkek ugyanennyi embert? Ez nagyon egyszerű visszavezetve az alapelvre: Isten irányítja a démonokat, nem mi. Tehát, még akkor is, ha mi kinyitjuk az ajtót, Istenen múlik, hogy megengedi-e a démonnak, hogy belépjen az ajtón, hogy javunkra szolgál-e vagy sem, végül néha megengedi, de nagyon ritkán engedi be a démont az ember életébe büntetésként.  Ennek egyik oka, hogy megmutassa a személynek: “Nézd, ez az, amit választottál. Ez az, amit akartál, és ez a bűnöd hatása.”‎

Van a vallásszabadságnak egy hamis felfogása körülöttünk. Először is: a vallás az igazságosság alerénye, és a vallás az az erény, amely révén Istennek megadod, ami neki jár. Tehát gyakorlatilag nem lehet szó olyan vallásszabadságról, amely nem Istenről szól. Tehát amikor a sátánisták és a boszorkányok azt mondják: “Nos, ez a szabad vallásgyakorlatom” a valóságban az övéké nem vallás, ők így hívják, de ez nem igaz vallás, mert egy igaz vallásnak köze kell legyen Istenhez.‎

Ha hamis felfogás van a vallásszabadságról, az történik végül, hogy a sátánisták és kapcsolt részeik, pereket indítanak különböző államok és mások ellen, annak érdekében, hogy megpróbálják elősegíteni az abortuszt, mert az abortusz az ő szentségük. Ha egyszer bekerül egy kultúrába, akkor rendkívül nehéz lesz kiszorítani abból a kultúrából. A kultúránk különösen veszélyeztetett helyzetben van.

 A Sátán alatt vannak azok a démonok, akiket “öt tábornoknak” hívunk.‎ Az öt tábornok az az öt démon, akik hierarchikusan közvetlenül a Sátán alatt vannak, és ők azok, akik végrehajtják a terveit. Bizonyos esetekben hívják a Táblának (tanács, asztal) is őket, mert tulajdonképpen felosztanak bizonyos dolgokat.‎

‎Az első alatta lévő démon Baal. A Sátán valójában ‎‎a‎‎ tisztátalanság démona, de Baal is démona a tisztátalanságnak; fő feladata, hogy a kultúrákat elárassza a tisztátalansággal, elsősorban a paráznaság révén. Amint a paráznaság eluralkodik, elvész az a felfogás, hogy a házastársi szexuális aktus a gyermekek nemzésére irányul. Ebből származik az a meggyőződés, hogy a szexnek rekreációsnak kell lennie, és hogy rendben van, akármilyen módon gyakorlod, ha élvezetet szerez.‎

‎Szóval Baal lefekteti az alapokat. Láttuk ezt a saját országunkban, úgy hívták, hogy Szabad Szerelem mozgalom. Ők vetették meg az alapokat. A következő dolog, amit megpróbál elérni – ahogy Szent Páltól olvassuk, hogy Isten a férfiakat és a nőket kiszolgáltassa vágyaiknak, és a férfiak elkezdjenek férfiakkal, a nőkkel pedig nőkkel lefeküdni. Nem tudom, hogy észrevették-e, hogy a novus ordóban eltávolították “A paráznaság lelkétől szabadíts meg minket“- invokációt a Mindenszentek Litániájából, pont akkor, amikor a Szabad Szerelem mozgalom elkezdődött. ‎Amiért imádkozunk, azt kapjuk. Nem imádkozol érte, nem fogod megkapni.‎

‎Ezután felbukkan a következő három démon. Az első Asmodeus, ő a homoszexualitás démona a férfiakban. Aztán ott van a Leviatán démona, aki a homoszexualitás démona a nőknél, de ez a férfias fajta női homoszexualitás; ezek azok a nők, akiknek „nehéz a sarka”, hogy úgy mondjam Aztán ott van a Lilith szelleme, amely a női homoszexualitás csábítóbb formája.‎

Ha megnézzük a kultúrákat, láthatjuk, hogy minden egyes kultúra ebbe az irányba tolódik történelmileg, nem csak a miénk. Történelmileg mindig ez a változás iránya: amint eluralkodik egyszer a paráznaság, akkor eljutsz a fogamzásgátláshoz, majd ennek következménye a homoszexualitás, majd az abortusz.

Baphomet az ötödik, és ő a démona a gyermekáldozatnak, az abortusz a kultúránkban. Gondolj bele: eltörölték a házasságtörésre vonatkozó törvényeket, és Baal kezébe adtak minket. Aztán meghozták a Roe és Wade törvényt, és Baphomet kezébe adtak minket. Aztán engedélyezték a melegházasságot, és így most az országunk politikailag a pokol sátán alatti öt legfőbb démonának hatalma alatt áll. A kezükbe adtak minket. Ez az, ahol most tartunk.‎

‎Mindannyian benne vagyunk ebben a spirituális hadviselésben. Ez egy olyan szint, amellyel mindannyiunknak szembe kell néznünk. Száz évvel ezelőtt az embereknek ebben a kultúrában nem volt dolguk azzal a szellemi hadviseléssel, amellyel nekünk. A spirituális hadviselés fajtái nem változnak, csak a mértéke. És minél több bűnt követnek el az emberek, annál nagyobb felhatalmazást kapnak a démonok, és annál rosszabb lesz.‎

‎Tehát az ördögi megszállottság sokféle lehet. Az emberek egyszer azt kérdezték tőlem: “Szerinted hány ördögtől megszállott ember van az Egyesült Államokban?” És azt mondtam, hogy ha a felnőtt lakosságra vonatkozóan kellene megbecsülnöm, azt mondanám, hogy 25%. Nagyjából két héttel később, miután ezt mondtam, valóban kijött egy statisztika, hogy a 18 és 25 év közötti fiatalok 22%-a jár jelenleg pszichológushoz, vagy volt már dolga pszichológussal.‎

Aztán ott van az ördögi megszállottság, ami ritka, nagyon ritka. Mint már említettem, ez kevesebb, mint fél százaléka azoknak az embereknek, akikkel dolgunk van, de a megszállottság egyre nagyobb probléma. Még a médiában és a kultúrában is látjuk.‎ ‎‎Ha megnézel vagy meghallgatsz néhány nőt Hollywoodban és a zeneiparban – a nők különösen, bár a férfiak is részt vesznek benne-, nyíltan beszélnek arról, amit inkubusznak nevezünk; hogy van egy inkubuszuk, ami alapvetően egy démon, akivel szexuális kapcsolatuk van. Nyíltan beszélnek róla, és ezen nők közül sokan valójában megszállottak. Látható a pszichológiai mintájuk alapján, mert a pszichológiai minták nagyon különböznek a megszállottság, az ördögi befolyás és az olyan dolgok esetében, mint a pszichózis. Nagyon különbözőek, még akkor is, ha a képzetlen szem számára ugyanolyannak tűnnek.‎

A megszállottság valójában kétféle. Van részleges megszállottság, és ez az, ahol megszállott személynek vannak világos periódusai.

Biztos vagyok benne, hogy sokan az itt lévők közül látták az Ördögűzés Emily Rose üdvéért című filmet. Valójában ez egy igaz történeten alapult. A nő neve Anneliese Michel volt. Ő ténylegesen kétszer volt megszállva – a film nem beszélt erről -, de kétszer volt megszállva. Először 1967-ben, majd 1969-ben vagy 70-ben szabadult meg. Három hónappal később a Szűzanya megjelent neki, és azt mondta: “Megengednéd-e újra a megszállást, hogy sokan tudomást szerezhessenek róla?” És ő igent mondott. Újra megszállták. Végül azért halt meg, mert a démonok leállították az evési képességét, amit Isten engedélyével megtehettek. De a világos időszakaiban órákat töltött az Oltáriszentség előtt, engesztelve és imádkozva a németországi papságért, mert abban az időben – ez 1970-től nagyjából 1972-ig volt – a német papok „lementek a sínekről”. Felajánlotta a megszállottságát, az összes fájdalmat és szenvedést, amin keresztülment. Mert amikor démonok megnyilvánulnak, néha egy személy nincs semminek tudatában, de néha a személy érez minden egyes dolgot, amit a démon érez, vagy amin keresztülmegy vagy amit megtapasztal, és így ez szó szerint olyan, mintha kínzáson menne keresztül, ez az egyik oka annak, hogy nehéz őket koncentráltan a pályán tartani. De ő mindezt a korabeli papságért ajánlotta fel. Az emlékiratai szerint Krisztus valójában azt mondta neki, hogy végül oltárra emelik, ami egy másik megnevezése a szentté avatásnak. Rendkívül módon szent nő volt. És ennek nagy jelentősége van számunkra, mert ez azt jelenti, hogy megszállott lehetsz ugyan, de ez nem mond semmit arról, hogy a kegyelem állapotában vagy-e vagy sem. Mert a megszállottság a testben van, a szentség, a megszentelő kegyelem a lélekben van. Két különböző helyen vannak.‎

‎Ha vetünk egy pillantást a különböző szintekre, amelyekkel az embereknek ténylegesen dolguk van, láthatjuk, hogy mindannyian találkozhatunk ezekkel a dolgokkal közvetve. Vannak emberek odakint a te életedben is, akikről valószínűleg nem tudod, hogy valóban megszállottak. Csak pszichotikusnak vagy ahhoz hasonlónak tűnnek, vagy csak az tűnik fel, hogy mindig gonoszt tesz az illető személy.

De a papokkal kapcsolatban most visszamegyek arra a megjegyzésre, amit tettem az elején. A papok azt mondják: “Tudod, hogy csodálom a munkádat, de én magam sosem akarnám csinálni”, és megkérdezem őket: “Szoktál gyóntatni?” És válaszolnak, hogy: „Igen, de itt talán egy kicsit késő van már ehhez, nem?”

A gyónás a legtöbb esetben hatékonyabb, mint az ünnepélyes ördögűzés, ha valakinek van egy be nem váltott bűne, és valójában megszállták. Ez azt jelenti, hogy a jog, amivel a démon rájuk igényt tart, megtörik. Mert minden alkalommal, amikor bűnt követsz el, vagy minden alkalommal, amikor döntést hozol, vagy Istenhez kötöd magad a jó választásával, vagy a rossz révén a démonokhoz kötöd magad. A feloldozás – absolvere latinul- szó szerint azt jelenti, hogy feloldani, hogy feloldozod az igazságosság kötelékét, mert az igazságban kivetted magad Isten alól, és a sátán alá helyezted magad a bűnödön keresztül, és ennek eredményeként most már hozzá vagy kötve ehhez a fickóhoz. És amikor meggyónsz, megszakad ez a kötelék. A feloldozás révén már nem kötődsz a bűnödhöz vagy a bűn hatásaihoz.‎

Azt mondom a papoknak, “nézd, ha gyóntatsz, már kisebb ördögűzéseket végzel, és nem is tudsz róla.” És sokszor az emberek gyónni mennek, és hirtelen megszakad. ‎

A pap, aki ördögűzésre tanított, azt mondta, “Hé, mellesleg, van ez a dolog, amit horgászatnak hívnak”, és mivel én legyező horgász vagyok, ez eléggé felkeltette az érdeklődésemet. És azt mondta: “Ez az, amit csinálsz, ha ülsz a gyóntatószékben, és tudod, hogy vannak emberek a templomban, akik nem jönnek gyónni. Kezdj el imádkozni valamennyi démon ellen, akik visszatartják őket a gyónástól. Ez úgy működik, mint az óramű, amint megteszed ezt, egy percen belül valaki belelép a gyóntatószékbe: “Atyám, ma nem akartam gyónni, de…” És ez azt mutatja, hogy a démonok valóban meggyőzhetik az embereket, és befolyásolhatják őket a saját spirituális fejlődésükkel kapcsolatban.‎

Csak az elmúlt 40-50 évben alakult ki, hogy az emberek azt gondolják: ha valamilyen pozitív érzelmi reakciójuk van valamilyen lelki dologgal kapcsolatban, akkor az Istentől van. Ez az, amit Luther Márton gondolt. Valójában éppen abban az időben tette ő ezt Isten működésének kritériumává, amikor Isten elküldte Avilai Szent Terézt és Keresztes Szent Jánost az egyháznak, akik ennek teljesen az ellenkezőjét mondták: azt, hogy az érzelmekben nem lehet megbízni. Miért? Mert a démonoknak hozzáférésük van ezekhez; okozhatják az érzelmeket, és én láttam ezt. Pozitív érzelmeket kelthetnek bizonyos jámbor gyakorlatokkal kapcsolatban, de blokkolhatják is őket. ‎‎Tehát nem követheted az érzelmeidet, nem bízhatsz bennük, követned a hit által megvilágosodott értelmet kell. Ezt kellene követnünk.‎

Egyszer, amikor ördögűzést végeztem, a nő, akit megszálltak, azt mondta: “Nos, úgy érzem…” Azt mondtam, “Várj egy percet, hadd tisztázzuk: tudod, hogy a démonok irányítják az érzelmeidet, és a döntésedet mégis az érzelmeidre alapozod?” – ami azért is nagy probléma, mert az ördögűzésben folyamatosan próbálod elérni a lélektani elkülönülést a megszállott és a démon között, mert a démon pszichológiailag bennük van, és szórakozik velük. El kell jutnod erre a pszichológiai elkülönülésre, mert ha nem, akkor a démon mögé bújhat. Nem fogsz eljutni sehova.‎

Azt mondom a papoknak: „ha gyónásokat hallgatsz, megszabadítod az embereket attól a köteléktől, ami ezekhez a démonokhoz kötik őket, és ez megtöri a démonok rájuk gyakorolt befolyását, és ennek eredményeként a démon meg akarja ezt torolni rajtad.” Ez az oka annak, hogy még a jó papok is néha ilyen időszakokon mennek keresztül, amikor megtámadják őket, belső támadásokat kapnak ezzel kapcsolatban.‎

Ördögűzőként köztem és a legtöbb pap között, aki nem akar belekerülni ebbe csak az, hogy én tudom, hogy ez a ökölvívó ring. (Egyébként, ha egy pap maga akarja ezt csinálni, afelől vannak kétségeim, hogy jó-e. A legtöbb jó ördögűző olyan, akit rugdosni kellett erre, és közben kiabálva tiltakozott). Ez egy küzdőtér több szempontból is. Az egyik a harc: hogy verést fogsz kapni. Mindannyian benne vagyunk a boksz ringben. Mindannyian elszenvedünk verést a démonoktól. Lesz némi szenvedés, lesz valami, amit meg fognak tenni velünk. Ez a létezésünk természetéhez tartozik a bukás után. De ez a lehetőségünk arra is, hogy helyet kapjunk a mennyben. A verés csak egy része a folyamatnak. Csak hajlandónak kell lenned elviselni a verést és harcolni ezzel. Tudod, hogy megtámadnak, és hajlandónak kell lenned átverekedned magad ezen, és hajlandónak kell lenned végigmenni ezen.‎

‎A legfontosabb dolog a hajlandóság a szenvedésre. És ez az, amit a démonok nem akarnak, hogy elsajátíts. A félelem minden lehetséges formáját fogják arra használni, hogy visszatartsanak a szenvedésre való hajlandóságról. Mert, ha kész vagy szenvedni, akkor nincs semmi a spirituális életben, amit ne tudnál megszerezni. De ha nem vagy hajlandó leküzdeni a szenvedéstől való félelmet, ahogy régen nevezték ezt a katekizmusok, ha nem vagy hajlandó leküzdeni azt, soha nem fogod elérni a tökéletesség magaslatait.‎

Benne vagy a boksz ringben, tudod, hogy meg fogod kapni a magad verését, szembe kell csak szállnod, és megbirkózol vele. És ez az igazi feladat: a papoknak rá kell jönniük, hogy abban a pillanatban, amikor felszentelik őket, a céltábla a hátukon van, és meg fogják verni őket. A kérdés az, hogy mennyire vagy hajlandó megtenni az alattad lévők érdekében, ez az igazi kérdés. ‎

Mint ördögűzőnek a szellemi hadviselésnek magas szintjével kell számolnod, igen, ez elég magas. De nem állandó, Isten ad nekünk néha szünetet. Az emberek nagyon gyakran kérdezik tőlem: “Atyám, mit csinálsz, hogy megszabadulj az egésztől”, „Szivart szívok és whiskyt iszom”. Valaki megkérdezte: „tényleg ezt teszed?” „Igen, néha” „Miért csinálod ezt?” „Mert nem engedem, hogy a démonok megfosszanak a normális élettől”. Ezt próbálják tenni a démonok. Irigylik az életünket. Irigylik a jót, amit élvezhetünk, és ennek eredményeként meg akarnak fosztani minket ettől, és el akarják hitetni velünk, hogy ezek a dolgok gonoszak. Ez rossz. Miközben a lényeg az, hogy amíg mértékletes vagy, rendben vannak ezek a dolgok.‎

Képesnek kell lenned otthagyni a munkát a munkahelyeden. Ez felveti a lelki harcnak egy nagyon fontos pontját: Szent Péter azt mondta, “legyetek éberek és vigyázzatok, mert az ördög ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el.” Ez az, amiért ébernek kell lenned. ‎

‎Az éberség nem azt jelenti, hogy keresed, ez csak azt jelenti, hogy rajta tartod a szemed, így ha valami lelki rendezetlenség merül fel a családban, ha a démonok elődugták csúnya fejüket, ez a pillanat az, amikor levágod a fejüket, nem korábban. Nem keresed őket, mert ha keresed őket, megtalálnak. Ezt el kell kerülnöd.‎

A spirituális hadviselés hevessége nagyon magas is lehet. Valószínűleg a legmagasabb szintű lelki hadviselés azé a személyé, aki megszállott, és aki valóban úgy döntött, hogy együttműködik az Isten akaratával, és kiutat akar találni belőle. Sőt, még azt is elmondtam néhány embernek, akiket megszálltak: “Oké, nézd, amikor a mennyben leszel, kedvesnek kell lenned velem, mert te nálam szentebb leszel, ami azt jelenti, hogy felettem leszel, főnök lehetsz felettem, szóval kedvesnek kell lenned velem, amikor a mennybe érsz.” Mert közülük néhányan a legszentebb emberek, akikkel találkoztam. És ezen a spirituális hadviselésen keresztül nyerték el azt a szentségi szintet.‎

Láttam egy nőt, akit megszállt Belzebub – ez egy másik neve a Sátánnak, a tisztátalanság szellemének – és hat hónap telt el úgy, hogy még bocsánatos bűnt sem követett el! Bocsánatos bűnt!

‎Tehát, amikor azt gondoljuk magunkban, “Ó, én küzdök a lelki életemben” – elképzelésünk sincs róla! Ezeknek az embereknek a lelke és a harca olyan szinten van, amit egyikünk sem tapasztal meg, és mégis, Isten mindent megad nekik, ami szükséges. És ez önbizalmat és reményt ad nekünk is. Nem számít, hogy milyen szintű a lelki hadviselés, milyen a támadás, milyen az ostrom, hogy ez bennem van-e, vagy hogy a családomban van-e, vagy az egyházban, a társadalomban vagy a kultúrában, a politikában; Nem számít.‎

‎Végül is Isten a történelem Ura. Isten irányítja, és Isten lesz az, aki meghatározza, hogy mit kezdhetünk vele, és hogyan győzhetjük le, és ez csak azt jelenti, hogy együtt kell működnünk Vele, ha démont akar az életedben. És általában mindenkinek van egy, általában a legtöbb családnak tapasztalatom szerint generációs szelleme van: a szülők vagy valaki által elkövetett bűnök nemzedékről nemzedékre öröklődnek, mint a bűn miatti időbeli büntetés egyik formája; ez mind része a hagyományos katolikus tanításnak.‎

‎Néhányan azt hiszik, “Ó, ez mind protestáns dolog.” Nem, ez nem az. Ez a hagyományos katolikus tantás része. Csak annyit kell tenned, hogy megnézed Ádámot és Évát. Mindannyian hozzáragadtunk a generációs démonhoz, a Sátánhoz az ő egyetlen bűnüktől. A másik dolog az, hogy Isten akarja a megszentelődésedet; Az, hogy mennyi démon vesz részt az életedben, és támad téged, azt a szintet mutatja meg, amit Isten a mennyben szán neked. Ez az, amit mutat. Ha egyáltalán nincsenek démonok az életedben, ami nem valószínű, de ha csak kis fickók szaladgálnak, az rossz jel. Ez annak a jele, hogy valószínűleg nem fogsz túl magasra jutni. Ha viszont küszködsz, akkor átverekszed magad rajta. Ez az egyik oka annak, hogy amikor olyan családokat látok, akiknek erős katolikus hitük van, és ostromolják őket, rájuk nézek, és azt gondolom magamban: “Isten jobban akarja az életszentséget ettől a családtól, mint másoktól. Mert tényleg ez történik ott.‎

Nem azt mondom, hogy a démonok jók, nem, ők teljesen gonoszak. Akaratuk teljesen a gonoszra hajlott, és az egyik tévedés, amit el kell eloszlatni, mert ez teljes nonszensz, amely azt mondja: “Ó, a végén senki sem lesz a pokolban, mert Isten választási lehetőséget fog adni az embereknek.” Először is, ez közvetlenül ellentétes a kinyilatkoztatással, ez közvetlenül ellentétes Jézus Krisztus szavaival. Nagyon világosan mondta, hogy gyehenna tüze örök, “ahol a féreg nem hal meg”, ami egy másik neve a lelkiismeretednek – örökké rágni fog téged. Nem lesz vége. Ez része az egyház állandó hivatalos tanításának. Ha a pokolban vagy, az az örökkévalóságig fog tartani.‎

A második dolog, hogy a pokolban lévőknek az akarata rögzült. Nem tudnak megváltozni, még Isten sem fogja megadni nekik a kegyelmet, hogy megváltozzanak, ahogy az egyház ezt tanítja. Nem tudnak megváltozni, mert az akaratuk a gonoszban rögzült. Ezt látod a démonoknál. Ott fogsz ülni, és azt mondod:

“Oké, hadd tisztázzuk, azért jöttél létre, hogy eljussál a boldogító színelátásra?”‎ Igen!

‎”És azért jöttél létre, hogy rendelkezz ezzel a fenomenális tudással, és hogy így segíts az embereknek?”‎ Igen!

És úgy döntöttél, hogy nem teszed meg, és tudtad a bűnöd következményeit?”‎ Igen!

‎”És tudtad, hogy ez örökké fog tartani?”‎ Igen!

‎”És tudtad, hogy szenvedni fogsz ezektől a dolgoktól?”‎ Igen!

‎”Újra megtennéd?”‎ Igen!

Nem tudnak megváltozni. Nem akarnak megváltozni. Ők döntöttek így. Választásukkal úgy döntöttek, hogy tartósan ragaszkodnak a bűnhöz, amit állandóan akarnak. A pokolban lévő emberek számára ez az állandóság a haláluk idején jön el. Amikor meghalsz, az akaratod vagy a jóban van rögzítve, vagy a gonoszban. Nincs változás.‎

Tehát az a szöveg, hogy “Ó, végül is Isten olyan irgalmas!” – ez az egész szentimentalizmus, ez teljesen az irgalmasság és az igazságosság hamis felfogásán alapszik. Ne gyere nekem ezzel!‎

‎Fel kell ismernünk, hogy Isten alkotta ezt a világot, tudta volna másképp is, de Isten szereti a jó harcot, egy igazán jó harcot. Tudod ezt még emberi lényként is, Isten természetes hajlamot adott nekünk erre, igaz? Nem azt mondom, hogy menj és nézz bokszmeccset, de ha van egy jó bokszmeccs, és csak ütés következik ütés után, és folyton egymás után mennek, és az egyik srác végül győz, tudod, hogy mindenki feláll és örül. Isten is így van. A mennyben mindenki ugyanúgy szereti a jó harcot, igaz?‎

A különbség a következő: a filmekben – és ezeket az ördögűzős filmeket alig tudom végigülni -, ha nézed őket, mi történik? Mindig azt mutatják, az ördögűző félve megy be. A dinamika éppen az ellenkezője ennek: amikor egy tapasztalt ördögűző belép egy szobába a démonhoz, a démon halálra rémül. És azért van halálra rémülve, mert egy 200 kilós gorilla áll a pap mögött, és a gorilla neve Krisztus, aki olyannyira meg fogja verni őt, hogy eljut arra a pontra, amikor már annyira rosszul viseli a fájdalmat, hogy egyszerűen leáll, és nem tud tovább működni. Tudja, hogy ez fog történni, tudja, hogy rossz lesz, tudja, hogy megalázzák, tudja, hogy meg kell tennie és mondania kell dolgokat, hogy amikor visszatér a pokolba, kigúnyolják, mindent tud, szóval halálra van rémülve.‎

De ez bátorságot adhat nekünk ahhoz, hogy felismerjük, hogy amikor a saját lelki csatáinkról van szó Krisztus akkor is mögöttünk áll, amíg vele vagyunk. Krisztus valóban azt mondta a tanítványoknak, amikor visszajöttek, mindannyian örültek, és mondták, hogy még a démonok is engedelmeskedtek nekünk a te nevedért. És azt mondta nekik, hogy ne annak örülj, hogy a démonok engedelmeskedtek neked, ne ennek örülj, inkább annak örülj, hogy a neved fel van írva a mennyben. Ez azt jelenti, hogy minél intenzívebb a személy lelki hadviselése az életében, ez valójában annál inkább a meghívottság nagyobb jele, ha Krisztussal együttműködnek. De aztán Krisztus is azt mondta, akkor tartsd magad haszontalan eszköznek. Haszontalannak!‎ El sem tudom mondani, hányszor mondják a démonok az ördögűzés során, hogy “nem tudod elérni, hogy ezt tegyem.” Nem, nem tudom. Egyszer, az egyik előadásomon valaki megkérdezte, hány embert szabadítottál meg? Azt mondtam: egyet sem. Nem szabadítottam meg senkit. Nem, de Krisztus sok embert szabadított meg a jelenlétemben. De nem szabadítottam meg senkit, mert nincs hatalmam megszabadítani senkit. Csak Jézus Krisztus szabadíthat meg téged, vagy a családodban lévő embereket‎‎. A lényeg a következő: haszontalanok vagyunk, és csak akkor nem, amikor engedjük, hogy Krisztus rajtunk keresztül cselekedjen.‎

Egyszer, az egyik ördögűzés alatt történt, amit végeztem egy olyan nő esetében, akit megszállt a félelem démona. Krisztus mindannyiunktól azt kérte, hogy mindenki az alázaton dolgozzon, mindenki, aki körülvette a megszállottat, hogy az alázatért imádkozzon. És így, egy bizonyos ponton, elértük, hogy a démon felfedje magát. És el akartam érni, hogy mondja az alázat litániáját, és egy bizonyos ponton, körülbelül az egyharmadánál, az a gondolat jutott eszembe, azt hiszem, ez egy kegyelem volt: “Állj félre az útból.” És az volt a határozott benyomásom, hogy Krisztus azt mondta nekem: “Nem az a te dolgod, hogy magadhoz vonzd az embereket, hanem az, hogy hozzám vonzd az embereket, és félreállj az útból. És ekkor kezdtem megérteni, és amikor a démonok azt mondták, “tudod, hogy nem tudod rábírni, hogy ezt tegyem”, én mondhattam: Nem, de ‎‎Ő ‎‎képes rá.‎

Érdekes, hogy amikor azt mondod, hogy Ő képes rá, a démonok, ha csak azt mondod, hogy “Ő”(hímnem), tudják, hogy ez Istenre utal. Ha azt mondod, hogy Ő (nőnem), az a Szűzanyára utal. Ők rávehetnek, hogy megtedd. Én nem tudom elérni, hogy megtedd. De ez azt üzeni, hogy még a saját lelki harcodban is félre kell állnod az útból. Hagyd, hogy Krisztus dolgozzon érted, és dolgozz az alázaton, és akkor nagyon erős leszel abban, hogy megtisztítsd a démonoktól a saját életedet és a családod életét.‎

Egyszer a démon rám nézett, és a Szűzanyával való kapcsolatban azt mondta, hogy az ereje az alázatában rejlik. Most gondold át, hogy ez mit jelent. Ez azt jelenti, hogy ha büszkék vagyunk, gyengék vagyunk. Miért vagyunk gyengék? Mert mi vesszük át az irányítást. Míg amikor alázatosak vagyunk, hagyjuk, hogy Krisztus rajtunk keresztül működjön, és neki végtelen hatalma van: mindenható, ezért bármit elérhet. És így az alázata tette a Szűzanyát olyan erőssé – még a Fiának tökéletes eszközévé is az alázata teszi őt.‎

A tökéletes eszköz pontosan azt teszi, amit akarsz, és amikor akarod. És ez volt a Szűzanya, és most is az. Mindig Isten akaratát teszi, bármikor és bárhogy határozza Ő meg, és háttérbe vonul, és soha nem számolja a személyes költségeket, soha‎. Az alázaton kell dolgoznod. Ez egy kegyelem. Ezt kell elérni. És kérned kell a Szűzanyát ezért.‎

‎Ezek a különböző szintek, és mindannyiunknak dolga van velük.‎ Most nem azt mondom, hogy ülj le és találd ki, “oké, ezen a szinten vagyok…” Ezt nem javaslom. Azt mondom, hogy ha van egy démon, amit Isten enged be az életedbe, és ő elvezet a spirituális hadviselés szintjére, ne hagyd abba. Csak kérjed Krisztust: “Krisztus, tegyél erőssé. Add meg a hajlandóságot a szenvedésre. Tégy alázatossá. És aztán segíts, hogy megtartsam az irányt.” És ha megteszed ezt a négy dolgot, kéred ezt a négy dolgot, megtartod az irányt, eléred azt a dicsőséges koronát, amiről Szent Pál beszél.‎

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: